Iustitia emlékezik. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből
A 2019-es VII. Jog és irodalom szimpózium előadásainak szerkesztett anyaga
A teljes kötet (PDF)
Részlet az előszóból:
Napjaink gyakran használt kifejezései a „hibrid”, a „hibriditás”: egyes politikai elemzők hibrid rezsimeket emlegetnek, amikor a demokráciák és az autokráciák között elhelyezkedő, a demokratikus kereteket feszegető, de nem egyértelműen autoriter politikai rendszerek leírására törekszenek. A kultúratudomány pedig előszeretettel tanulmányozza a hibriditást – akárcsak „kebelbarátját”, a szörny alakját – mint a társadalmi-konvencionális (és nem ritkán elnyomóként jellemzett) kategóriák áthágásától való irtózat kulturális kivetülését. Ez a transzgresszióra irányuló figyelem különösen a spekulatív fikció terén kiemelkedő, amelynek szubverzív jellege még egyes elméleti definíciós kísérleteknek is sarkalatos pontjává vált. A hibriditásnak e különféle tematizálásaiban megfigyelhető az az ellentmondás, amelyre a jog és az irodalom interdiszciplináris metszéspontját illetően oly találóan hívta fel a figyelmet Posner nyomán Falusi Márton, miszerint a jog a stabilitásra, a kiszámíthatóságra, a fennálló kategóriák megőrzésére törekszik, ezzel szemben az irodalom lényege a határok átlépése, a korlátok meghaladása. Ezzel összhangban a „jog és irodalom” irányzat ugyan meglehetősen távol áll a politikai hatalomgyakorlástól, mindeközben ugyanakkor nagyon is jellemző rá a szubverzió igénye, elvégre számos képviselője az egyenlőtlen establishment leleplezésének eszközeként tekint rá az elnyomottak (jogi) történeteinek meghallgatása révén. A „jog és irodalom” eleve „hibrid” szellemi kezdeményezés, avagy mozgalom, amely a társadalom két részterületének elemeit olvasztja magába, létrehozva egy kevert entitást, ami kicsit ez is, kicsit az is – „valami jog van ami irodalom”. Ez a keveredés már önmagában alkalmas aggodalom kiváltására, legalábbis a „jog és x”-törekvésekkel szembeni egyes kritikai észrevételek ezt tükrözik. Könyvünk azonban, mely a 2019. szeptember 20-án, Kolozsváron megrendezett VII. Jog és irodalom szimpózium tanulmányait gyűjti egybe, még ettől az általános diszciplináris elhelyezéstől eltekintve is a hibriditás jegyeit viseli magán.
TARTALOMJEGYZÉK (az egyes tanulmányok innen önállóan is letölthetők)
- ELŐSZÓ: Hibriditások, transzgressziók, asszociációk: mozaikos előszó egy konferenciakötethez
- „Átmenni a másik térfélre.” Tamás a Tilos Rádióban
NAGY TAMÁS EMLÉKÉRE
- FALUSI MÁRTON: Eszmetörténet és/vagy kultúratudomány – avagy van-e a „jog és irodalom” kutatásoknak módszertana?
- FEKETE BALÁZS: Arkangyal és avantgárd. A 2000-es évek ködlovagja emlékére
- H. SZILÁGYI ISTVÁN: Franci, Tomi és a selyembivaly
- MATYASOVSZKY- NÉMETH MÁRTON: A szocialista törvényesség kultúrája a Hajnóczy–Nagy-féle jogi néprajz tükrében
- MUNKÁCSI PÉTER: Iustitia-gondolatok Iustitia-olvasók számára Balás P. Elemér Jog és irodalom című írása nyomán
TÖRTÉNETEK A KÁRPÁTOKON INNEN
- FAZAKAS ZOLTÁN JÓZSEF: Egy század eleji képviselő rajza. A dualizmus megjelenése, problémái, végórái Bánffy Miklós Erdélyi történetében
- IZSÁK-SOMOGYI KATALIN: Az Egy piaci nap margójára: a tanúság mint traumanyelv Závada Pál regényében
- KOKOLY ZSOLT: „Tetszett is az új nevemből az Andrej nagyon.” Személyiségi jogi vonzatok Bodor Ádám regényeiben
- SZILÁGYI PÉTER: Justizmord és vidéke. A jog és az irodalom viszonyáról Rónay György A párduc és a gödölye című regénye kapcsán
- VARGA ATTILA: Erdélyi sakkfigurák, avagy a transzilvanizmus hatása az irodalomra és a jogra
- VERESS EMŐD: Erdélyi sorsfordulók Fekete Andor marosvásárhelyi ügyvéd emlékirataiban
TÖRTÉNETEK A KÁRPÁTOKON TÚL
- FILÓ MIHÁLY: „[Ú]gy érezte, szégyene talán még túléli őt.” Bűnösség és bűntudat Kafka világában
- MOLNÁR ANDRÁS: A szerződés mint a társadalom destabilizálásának eszköze Stephen King Hasznos Holmik című regényében
- PETHŐ NÓRA: „Mérd föl, hogy mennyi hitelt kaphatok” – a jog hitelessége A velencei kalmárban
- TÓTH KATINKA: A szocialista törvényesség „aranymérlegén”. Költői igazságszolgáltatás az 1970-es évek német és magyar nyelvű Kohlhaas-parafrázisaiban
- TÓTH J. ZOLTÁN: Az utópia mint disztópia