Takács Péter: Justitia-ábrázolások magyarországi köztereken, középületeken és közgyűjteményekben
2020/27
A tanulmány a magyar, a magyarországi és a külföldről Magyarországra került, így jelenleg itt fellelhető Justitia-ábrázolásokat mutatja be kultúrtörténeti kiindulópontból. Az írás tartalmilag négy fő részből áll. 1. A szerző először áttekinti a reneszánsz és barokk allegóriákat, amelyeken az igazságosság erényként és az üdvözülés feltételeként jelent meg: ennek keretében érinti Cola Petrucciolinak a Szépművészeti Múzeumba került freskóját, a trogiri „bírósági loggia” ügyét, azt a vitát, ami az esztergomi Vármúzeum négy erényt ábrázoló freskójának alkotója körül bontakozott ki, valamint Pompeio Batoni Pannonhalmán látható festményét és néhány erdélyi ábrázolást. 2. Az írás ezt követően sorra veszi a régi magyar városházákon és a bírósági épületeken díszítő jelleggel elhelyezett igazságosság-ábrázolásokat, melyek Justitiát elsősorban a közösségi és a jogrend garanciájaként értelmezték. 3. A szöveg harmadik nagy egységében a szerző a legjelentősebb magyar művészek alkotásait elemzi; így a Huszár Adolf által készített Deák Ferenc emlékművet és annak kiegészítő szobrát, Strobl Alajos három, az igazságosságot klasszikus istennőként megjelenítő szobrát, Lozt Károly szemet gyönyörködtető, de tartalmilag üres Justitiáit, valamint Szentgyörgyi Istvánnak a politika szolgálatába állított „csobogó Justitiáját”. 4. Végül, az írás kitér a kortárs magyar művészek – Mészáros Attila, Bánvölgyi László, Lebó Ferenc és Máté György – békéscsabai, szegedi, győri és jászberényi alkotásaira.