Balogh LídiaA Miskolci Törvényszék 2018. október 15-én kelt ítéletében megállapította, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház megsértette az intézményben szülő nők egyenlő bánásmódhoz való személyiségi jogát azáltal, hogy az őket kísérő hozzátartozóik számára pénz ellenében biztosította azt az egyszer használatos higiénés öltözetet (ún. zsilipruhát), melynek viselése a kórház rendelkezése szerint feltétele annak, hogy a kísérő a szülőszobába léphessen. A törvényszék szerint ezzel a gyakorlattal a kórház közvetlen diszkriminációt alkalmazott vagyoni helyzet, társadalmi származás, valamint az anyaság (terhesség) mint védett tulajdonság tekintetében, közvetett diszkriminációt valósított meg (roma) nemzetiséghez való tartozás alapján is, továbbá akadályozta az érintett nőket abban, hogy a vajúdás és szülés ideje alatt egy általuk választott nagykorú kísérő társaságában lehessenek, noha az egészségügyről szóló törvény ehhez jogot biztosít, és e jog gyakorlásához kifejezett társadalmi érdek fűződik.
A szóban forgó pert az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány (European Roma Rights Centre – ERRC) nevű, budapesti székhelyű civil szervezet indította, melynek alapító okirat szerinti elsődleges célja a romák emberi jogainak védelme. Az ERRC a jelen ügyben közérdekű érdekérvényesítőként lépett fel; a keresetben azt valószínűsítve, hogy az alperes kórház megsérti az egyenlő bánásmód követelményét, amikor akadályozza a kórházban szülő nőket – különös tekintettel a roma nemzetiségű szülő nőkre – azon joguk gyakorlásában, hogy kísérőjük a szülés során mellettük lehessen. A „valószínűsítés” itt kulcsfogalom, ugyanis az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) értelmében (11. §) ilyen ügyekben a bizonyítási teher megfordul: a felperesnek csak valószínűsítenie kell, hogy diszkrimináció történt, az alperes viszont adott esetben csak bizonyítás révén mentheti ki magát a felperes állításai alól.
Az alperes a Miskolcon működő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, valamint jogelődje, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház (B.-A.-Z. Megyei Kórház). A jelenlegi – „központi” jelzőjű – intézmény 2017. április 1-je óta létezik, két kórház összevonásával jött létre: az egyik a fent említett jogelőd, amely „Szentpéteri kapui” vagy „megyei” kórházként volt ismert, a másik pedig a „Csabai kapui” vagy „MISEK” néven ismert Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház.
A B.-A.-Z. Megyei Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya 2015-ben (az intézmény elérhető éves beszámolói közül az utolsó szerint) a harmadik legnagyobb volt Magyarországon az ágyszám tekintetében; „területi ellátási kötelezettsége” 160 megyei település vonatkozásában állt fenn. E városok és falvak nagyobb részében jelentős a hátrányos helyzetűek aránya – a régió (Észak-Magyarország) az Eurostat 2015-re vonatkozó adatai szerint az EU-n belül az utolsók között áll a gazdasági fejlettség terén. A szegénységben élők körében pedig – amint azt a vonatkozó kormányzati dokumentum, a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia hatályos változata is leszögezi – felülreprezentáltak a roma családok.
Bármiféle etnikai bontásban gyűjtött statisztikai adat nélkül is valószínűsíthető, hogy a B.-A.-Z. Megyei Kórházban évről évre sok roma nő szül. Ezzel kapcsolatban jegyezhető meg, hogy pont ennek a kórháznak a szülészeti-nőgyógyászati osztályát vezető főorvos, dr. Nagy Gábor jegyzi a hazai védőnők és szülésznők számára alapművet jelentő szakkönyv, A várandósgondozás kézikönyve legutóbbi kiadásában a „Roma nők várandósgondozásának szociológia háttere” című fejezetet, amely átfogó, körültekintő ismertetését adja a vonatkozó társadalmi jelenségeknek, sőt az egyenlő bánásmód jogi normáinak is. Mindazonáltal az intézményt a közelmúltban egyszer már elmarasztalták hátrányos megkülönböztetés miatt: 2016-ben egy roma nő, aki itt hozta világra második gyermekét, panaszeljárást indított az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) előtt a szülészeti osztályon tapasztalt bánásmód miatt. A hatóság által hozott határozat szerint az egészségügyi szolgáltató a kérelmezővel szemben – roma nemzetiséghez való tartozásával és bőrszínével összefüggésben – megvalósította az Ebktv. 10. § (1) bekezdése szerinti zaklatás tényállását: a szüléskor jelen lévő orvos ugyanis a panaszos emberi méltóságát sértő, egyúttal roma nemzetiségére utaló kijelentést tett: „Ti, cigányok, úgyis csak a pénzért szültök!” Az eljárás alá vont kórház nem élt az EBH határozata elleni fellebbezés lehetőségével, hanem befizette a hatóság által kiszabott 500 ezer forintnyi bírságot, valamint vállalta, hogy a honlapján 60 napra közzéteszi a jogsértést megállapító határozatot (amelynek jelenleg már csak az anonimizált változata érhető el nyilvánosan).
A jelen ügy, amelyben a Miskolci Törvényszék 2018. október 15-én hozott ítéletet (Miskolci Törvényszék 10.P.22.249/2017/19.), még a „régi” Polgári Törvénykönyv alapján indult, egyenlő bánásmódhoz való személyiségi jog megsértése kapcsán (76. §). A felperes által diszkriminatívnak minősített gyakorlat az „együttszülés” jogát érinti, vagyis azt, amit a többségi társadalom az „apás szüléshez” való jogként tart számon. Megjegyezhető azonban ehelyütt, hogy noha manapság már nem számít kivételesnek a roma édesapák körében sem, hogy jelen kívánnak lenni gyermekük születésekor, a tradicionálisabb roma családok esetében inkább az a preferenciájuk a szülés előtt álló nőknek, lányoknak, hogy egy női hozzátartozójuk – édesanyjuk, anyósuk, sógornőjük, nővérük – legyen velük a kórházi szülőszobán. Az egészségügyről szóló törvény sem kifejezetten apákat említ a vonatkozó rendelkezésében: 11. § (5) „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen.” Itt említhető még ugyanennek a paragrafusnak egy másik bekezdése is: 11. § (4): „A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon”. Ez utóbbi rendelkezés azért releváns az ügy szempontjából, mivel a vajúdó-szülő anyák között kiskorúak is előfordulhatnak, ők tehát „duplán” is jogosultak arra, hogy hozzátartozójuk velük lehessen a szülőszobában.
A B.-A.-Z. Megyei Kórház házirendje szerint a szülőszobában a vajúdó-szülő nők kísérői számára higiénés okokból kötelező az úgynevezett zsilipruha viselése. Ez a kifejezés egy egyszer használatos, higiénés célú öltözetre utal, amely sapkából, maszkból, felsőrészből, nadrágból és lábzsákból áll (a gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégek és a patikák kínálatában ez a csomag „látogatói öltözék”, esetleg „kispapa-szet” néven szerepel). A per során a tényeket illető központi kérdés az volt, hogy a zsilipruhát pénz ellenében biztosította-e (illetve biztosítja-e jelenleg is) az alperes a szülő nőt kísérő hozzátartozóknak, valamint az, hogy bemehetnek-e a szülőszobára azok a kísérők is, akik a zsilipruháért nem tudnak vagy nem kívánnak fizetni.
Miskolcon a helyi közvélemény számára nem volt ismeretlen ez a kérdés; ezt tükrözi, hogy a Borsod Online internetes hírportál 2013-ban riportot készített egy olvasói levél nyomán, mely Apás szüléshez háromezer a beugró? címmel érhető el jelenleg is. Az újságírói kérdésre a fent említett osztályvezető főorvos, dr. Nagy Gábor maga erősítette meg a gyakorlat létezését: elmagyarázva, hogy a kötelezően viselendő zsilipruháért alapítványi hozzájárulás címen kérnek 3000 forintot a kísérőktől – és az összegről nyugtát is adnak –, továbbá megemlítve, hogy az öltözéket a családok egyéni úton (például patikában) is beszerezhetik, és magukkal hozhatják a kórházba.
Erre a helyzetre reflektált egy helyi civil szervezet, a Regina Alapítvány Miskolc adománygyűjtéssel egybekötött kampánya („Ugye te sem szeretnél egyedül lenni a szülőszobán?”) 2016-ban, amelynek során arra hívták fel a figyelmet, hogy a B.-A.-Z. megyében élő családok egy része számára a látogatói öltözék beszerzése vállalhatatlan terhet jelent, a gyűjtött pénzből pedig zsilipruhákat szereztek be, amelyeket Miskolchoz közeli településen osztottak szét rászoruló, szülés előtt álló nőknek, lányoknak. A Regina Alapítvány Miskolc képviselője a jelen perben tanúként is beszámolt be arról – hátrányos helyzetű, roma közösségekkel végzett terepmunkája során szerzett tapasztalatai alapján –, hogy a mélyszegénységben élő családok számára a kórház által elvárt 3000 forint előteremtése komoly gondot okozhat.
A kórház a per során vitatta, hogy kötelező lett volna 3000 forintot (vagy egyes információk szerint az utóbbi időkben már 5000 forintot) fizetni a zsilipruháért; az alapítványi támogatás állításuk szerint opcionális, továbbá tetszőleges mértékű volt. A törvényszék szerint azonban az alperes által meghallgatni javasolt tanúk – akik mindannyian a kórház alkalmazásában állnak – nyilatkozatai által sem nyert bizonyítást, hogy a zsilipruhák átadását végző szülésznők valójában milyen tájékoztatást adtak az érintetteknek, illetve a kísérők hogyan értelmezhették a tájékoztatást. Továbbá az alperes nem jelentett be egyetlen olyan tanút sem, aki arról tett volna nyilatkozatot – a kórházban szült nőként vagy hozzátartozóként –, hogy a kísérőnek alapítványi hozzájárulás fizetése nélkül biztosítottak volna a szülészeti osztályon zsilipruhát.
A törvényszék megállapítása szerint az alperes és jogelődje megsértette az osztályon ellátott szülő nők egyenlő bánásmódjához való személyiségi jogát, azzal a magatartásával, hogy adott esetben „alapítványi hozzájárulás” ellenében tette csak lehetővé számukra azon törvény által biztosított joguk gyakorlását, hogy kísérőjük jelenlétében vajúdjanak és szüljenek. Az ítélet szerint a hátrányos megkülönböztetés vagyoni helyzet, társadalmi származás és az anyaság (terhesség) mint védett tulajdonság alapján közvetlen módon, a roma nemzetiséghez való tartozás alapján pedig közvetett módon valósult meg (tekintettel arra, hogy a szegénységben élők körében felülreprezentáltak a romák, így ezt a csoportot nagyobb valószínűséggel érinti hátrányosan ez a kórházi gyakorlat).
A törvényszék az alperes azon védekezésének sem adott helyt, mely szerint 2018. január 1-jétől – szakítva korábbi gyakorlatukkal – immár belső munkautasításban rögzített, 2500 forintban meghatározott térítési díjat kérnek a zsilipruhákért (egyénileg beszerzett zsilipruha használatát pedig nem engedélyezik); sőt az ítélet jogsértőnek találja ezt az utasítást, és kifejezetten eltiltja az alperest az alkalmazásától.
Az ítélet továbbá 5 millió forint közérdekű bírság megfizetésére kötelezi az alperest.
Amennyiben jogerőre emelkedik, az ítélet gyakorlati hatása – vagyis az, hogy a B.-A.-Z. Megyei Központi Kórház szülészeti osztályán nem kérhetnek pénzt a szülő nők kísérőitől a zsilipruháért – értelemszerűen nemcsak a fenti védett tulajdonságok által meghatározott csoportokhoz tartozókat érinti, hanem a kórházban születő minden gyermek édesanyját, családját.
Ugyancsak általános érvényűsége miatt emelhető ki – a kórházi szülés körül jelenleg Magyarországon zajló társadalmi vitát is figyelembe véve (lásd például Másállapotot a Szülészetben Mozgalom) – az ítélet indokolásának az a megállapítása, mely szerint „a szülés egy élettani folyamat, nem egy patologikus esemény, amely pszichés és szociális történés is egyben”; ehhez kapcsolódóan az, hogy „a jogalkotó kifejezett szándéka volt, hogy az egészségügyi intézményeknek meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a szülő nővel a vajúdás és a szülés folyamata alatt a szülőszobában egy kísérő lehessen, amennyiben a szülő nő ezzel a jogával élni kíván”; valamint az, hogy „kifejezett társadalmi érdek fűződik” ennek a jognak az akadálytalan gyakorlásához.
_________________________________________
A szerző az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány számára megbízás alapján szakértői tevékenységet végzett a ismertetett ítélethez vezető per, illetve annak előkészítése során.
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.