Lux ÁgnesAz Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság (Inter-American Court of Human Rights, IACHR) 2025. július 3-án adta ki az emberi jogokkal és a környezeti joggal foglalkozók által is oly régóta várt 32/2025. számú ún. tanácsadó véleményét (advisory opinion) az éghajlati vészhelyzetről és az emberi jogokról, amelyet 2025. május 29-én fogadott be, válaszul Chile és Kolumbia 2023. januárjában benyújtott kérelmére.
A bíróság határozott hangvételűnek mondható és rendkívül terjedelmes, több mint 200 oldalas dokumentumban fejti ki álláspontját, kimondva, hogy az államoknak vannak jogi kötelezettségeik arra, hogy megvédjék a ma élő embereket és a jövő generációit is a klímaváltozás hatásaitól. Ez magában foglalja azt is, hogy “sürgős és hatékony” intézkedéseket kell tenniük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére a legjobb elérhető tudományos ismeretek alapján, az alkalmazkodásra, a nemzetközi együttműködésre, valamint arra, hogy fellépjenek a klímával kapcsolatos félretájékoztatás jelentette fenyegetéssel szemben.
A tanácsadó vélemény kialakítását minden eddiginél nagyobb szakmai és társadalmi részvétel jellemezte, ugyanis, több mint 600 nemzetközi szereplő (pl. kiemelt ENSZ képviselők, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa, nemzetközi NGO-k, mint a ClientEarth vagy az EarthJustice, egyetemek és kutatóintézetek képviselői, civilek) nyújtott be 263 írásos véleményt. A bíróság továbbá 185 delegációt hallgatott meg a Barbados-on és Brazíliában tavaly két alkalommal tartott, több napos ülésén.
A bíróság az éghajlatváltozás kapcsán, mind a tények, mind a szabályozási környezet vonatkozásában elemzést végzett, benne a klímaváltozás okairól, lehetséges következményeiről és annak az emberi jogok hatékony gyakorlására jelentett kockázatairól. A bírósági vélemény megállapította, hogy a rendelkezésre álló valid tudományos ismeretek szerint a „jelenlegi helyzet éghajlati vészhelyzetnek minősül” a felgyorsult globális felmelegedés miatt, amelyhez számos emberi tevékenység járult hozzá, és amelyet a nemzetközi közösség államai egyenlőtlen mértékben idéznek elő és annak következményeit aránytalanul viselik. Ez egyre inkább érinti és súlyos fenyegetést jelent az emberiségre, különösen a sérülékeny helyzetben lévőkre nézve (pl. lakóhelyük földrajzi elhelyezkedése, valamely kisebbségi vagy őslakos csoporthoz való hovatartozásuk miatt) nézve, mindez egyúttal igazságossági kérdést is jelent. Az éghajlati vészhelyzetre csak sürgős, hatékony, összehangolt és differenciált intézkedésekkel lehet megfelelő választ adni, a jogok egyenlő élvezetének biztosítása érdekében, emberi jogi szemlélettel és a rezíliencia középpontba helyezésével.
A beadványra adott válaszában a bíróság meghatározta az államok általános kötelezettségeinek terjedelmét az emberi jogok tiszteletben tartása és garantálása tekintetében, valamint a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti jogok fokozatos érvényesítésének biztosítására irányuló kötelezettséget; a belső jogrendben történő alkalmazásuk szükségességét és a jóhiszemű nemzetközi együttműködés kötelezettségét, figyelembe véve az éghajlatváltozás okaiért való eltérő felelősségüket, valamint az ehhez kapcsolódó képességeiket, lehetőségeiket és a fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges sajátos igényeiket.
Ezen túlmenően a bíróság értelmezte azokat a jogokat is, amelyek élvezete különösen ki van téve az éghajlati vészhelyzet hatásaival szemben. Kiemelten fontos és új elem ezek közül, hogy a testület elismerte az egészséges éghajlathoz való emberi jogot, amelyet az egészséges környezethez való jogból vezettek le, s amelynek kapcsán utalt a természet és annak elemei jogalanyként történő elismerésére is, valamint megerősítette, hogy a környezetnek okozott jelentős és visszafordíthatatlan károkozás tilalma a nemzetközi jog kógens normái közé tartozik.
A tanácsadó vélemény vélhetően befolyással bírhat a Nemzetközi Bíróság hasonló tárgyban soron következő véleményének kialakítására, különösen annak mentén, hogy a bíróság elismerte, hogy
- az embereknek és a természetnek joga van az egészséges éghajlathoz az egészséges környezethez való jog részeként, amely egyénileg és kollektíven is megilleti őket, időbeli hatály nélkül (298-304. bekezdések).
- az államoknak erőteljes enyhítési és alkalmazkodási kötelezettségei vannak (323-363. bekezdések).
- a természet jogainak védelme tevőleges állami magatartást is megkíván, a mérföldkőnek tekinthető, sokat hivatkozott a környezetről és az emberi jogokról szóló 23/2017-es tanácsadó véleményében rögzítettekhez hasonlóan, amelyben megállapította, hogy az államoknak nem csak tartózkodniuk kell az olyan cselekedetektől, amelyek jelentős környezeti kárral járnak, hanem pozitív kötelezettségeik is vannak olyan intézkedések megtételére, amelyek az ökoszisztéma védelméhez, regenerációjához járulnak hozzá (283. bekezdés).
- a vállalatoknak világos kötelezettségei vannak, s az államoknak szabályozni kell a szennyező vállalatok tevékenységét, s ki kell vizsgálnia és szankcionálnia kell a jogsértő tevékenységeiket, amely különösképpen fontos a fosszilis energiával foglalkozó cégek vonatkozásában (246, 322, 345. bekezdések).
- az emberi jogoknak extra-territoriális hatálya van, s amelynek megfelelően az államok kötelesek lehetnek a kártérítésre a jelentős szennyezésből fakadó, határon átnyúló károkozás áldozatává vált emberek és államok vonatkozásában is (551. bekezdés).
- a menekült státusz megállapítható klímaváltozás miatti kényszerű lakóhely elhagyás esetén, s az államoknak létre kell hozni azokat a nemzeti jogszabályi kereteket, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az államokon belüli vagy határ átlépéssel járó kényszerű lakóhely elhagyás esetén (433. bekezdés).
- az államoknak biztosítani kell a hatékony jóvátételt (ideértve a pénzügyit is) a klímaváltozás okozta károk esetén.
A klíma kérdésekben egyébként is bátrabb és haladóbbnak mondható IACHR erőteljesebben fogalmazta meg az álláspontját, különösen, hogy a ius cogens körében értelmezte a környezetnek okozott jelentős és visszafordíthatatlan károkozás tilalmát, kijelölte a határokon átnyúló állami felelősséget és az államok szabályozási és szankcionálási kötelezettségét a szennyező cégekkel szemben, hogy elismerte az egészséges klímához való emberi jogot és azt, hogy a jövő generációk védelme érdekében tevékeny és hatékony munkát vár el az államoktól a sérülékenyebb államokra és csoportokra való kiemelt tekintettel. Kérdés, hogy az egyik legmeghatározóbb regionális emberi jogi fórum, az Emberi Jogok Európai Bíróságának meglehetősen óvatosan fogalmazó és negatív kimenetelű klímaügye, mint a fiatalok által benyújtott Duarte Agostinho, de a sikeres Klimaseniorinnen-ügyeihez képest a Nemzetközi Bíróság véleménye tud-e az amerikai bírósághoz hasonlóan progresszív lenni.
__________________________________________________________
Jelen blogposzt a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
__________________________________________________________
Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.