jtiblog

A Jogtudományi Intézet blogoldala

Határozott nemzetközi emberi jogi bírósági álláspont a klímavészhelyzet és az emberi jogok kapcsán

2025. július 08. 9:50
Lux Ágnes
tudományos munkatárs, HUN-REN TK Jogtudományi Intézet

Az Amerika-közi Emberi Jogi Bíróság (Inter-American Court of Human Rights, IACHR) 2025. július 3-án adta ki az emberi jogokkal és a környezeti joggal foglalkozók által is oly régóta várt 32/2025. számú ún. tanácsadó véleményét (advisory opinion) az éghajlati vészhelyzetről és az emberi jogokról, amelyet 2025. május 29-én fogadott be, válaszul Chile és Kolumbia 2023. januárjában benyújtott kérelmére.

A bíróság határozott hangvételűnek mondható és rendkívül terjedelmes, több mint 200 oldalas dokumentumban fejti ki álláspontját, kimondva, hogy az államoknak vannak jogi kötelezettségeik arra, hogy megvédjék a ma élő embereket és a jövő generációit is a klímaváltozás hatásaitól. Ez magában foglalja azt is, hogy “sürgős és hatékony” intézkedéseket kell tenniük az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére a legjobb elérhető tudományos ismeretek alapján, az alkalmazkodásra, a nemzetközi együttműködésre, valamint arra, hogy fellépjenek a klímával kapcsolatos félretájékoztatás jelentette fenyegetéssel szemben.

A tanácsadó vélemény kialakítását minden eddiginél nagyobb szakmai és társadalmi részvétel jellemezte, ugyanis, több mint 600 nemzetközi szereplő (pl. kiemelt ENSZ képviselők, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa, nemzetközi NGO-k, mint a ClientEarth vagy az EarthJustice, egyetemek és kutatóintézetek képviselői,  civilek) nyújtott be 263 írásos véleményt. A bíróság továbbá 185 delegációt hallgatott meg a Barbados-on és Brazíliában tavaly két alkalommal tartott, több napos ülésén.

A bíróság az éghajlatváltozás kapcsán, mind a tények, mind a szabályozási környezet vonatkozásában elemzést végzett, benne a klímaváltozás okairól, lehetséges következményeiről és annak az emberi jogok hatékony gyakorlására jelentett kockázatairól. A bírósági vélemény megállapította, hogy a rendelkezésre álló valid tudományos ismeretek szerint a „jelenlegi helyzet éghajlati vészhelyzetnek minősül” a felgyorsult globális felmelegedés miatt, amelyhez számos emberi tevékenység járult hozzá, és amelyet a nemzetközi közösség államai egyenlőtlen mértékben idéznek elő és annak következményeit aránytalanul viselik. Ez egyre inkább érinti és súlyos fenyegetést jelent az emberiségre, különösen a sérülékeny helyzetben lévőkre nézve (pl. lakóhelyük földrajzi elhelyezkedése, valamely kisebbségi vagy őslakos csoporthoz való hovatartozásuk miatt) nézve, mindez egyúttal igazságossági kérdést is jelent. Az éghajlati vészhelyzetre csak sürgős, hatékony, összehangolt és differenciált intézkedésekkel lehet megfelelő választ adni, a jogok egyenlő élvezetének biztosítása érdekében, emberi jogi szemlélettel és a rezíliencia középpontba helyezésével.

A beadványra adott válaszában a bíróság meghatározta az államok általános kötelezettségeinek terjedelmét az emberi jogok tiszteletben tartása és garantálása tekintetében, valamint a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti jogok fokozatos érvényesítésének biztosítására irányuló kötelezettséget; a belső jogrendben történő alkalmazásuk szükségességét és a jóhiszemű nemzetközi együttműködés kötelezettségét, figyelembe véve az éghajlatváltozás okaiért való eltérő felelősségüket, valamint az ehhez kapcsolódó képességeiket, lehetőségeiket és a fenntartható fejlődés eléréséhez szükséges sajátos igényeiket.

Ezen túlmenően a bíróság értelmezte azokat a jogokat is, amelyek élvezete különösen ki van téve az éghajlati vészhelyzet hatásaival szemben. Kiemelten fontos és új elem ezek közül, hogy a testület elismerte az egészséges éghajlathoz való emberi jogot, amelyet az egészséges környezethez való jogból vezettek le,  s amelynek kapcsán utalt a természet és annak elemei jogalanyként történő elismerésére is, valamint megerősítette, hogy a környezetnek okozott jelentős és visszafordíthatatlan károkozás tilalma a nemzetközi jog kógens normái közé tartozik.

A tanácsadó vélemény vélhetően befolyással bírhat a Nemzetközi Bíróság hasonló tárgyban soron következő véleményének kialakítására, különösen annak mentén, hogy a bíróság elismerte, hogy

  • az embereknek és a természetnek joga van az egészséges éghajlathoz az egészséges környezethez való jog részeként, amely egyénileg és kollektíven is megilleti őket, időbeli hatály nélkül (298-304. bekezdések).
  • az államoknak erőteljes enyhítési és alkalmazkodási kötelezettségei vannak (323-363. bekezdések).
  • a természet jogainak védelme tevőleges állami magatartást is megkíván, a mérföldkőnek tekinthető, sokat hivatkozott a környezetről és az emberi jogokról szóló 23/2017-es tanácsadó véleményében rögzítettekhez hasonlóan, amelyben megállapította, hogy az államoknak nem csak tartózkodniuk kell az olyan cselekedetektől, amelyek jelentős környezeti kárral járnak, hanem pozitív kötelezettségeik is vannak olyan intézkedések megtételére, amelyek az ökoszisztéma védelméhez, regenerációjához járulnak hozzá (283. bekezdés).
  • a vállalatoknak világos kötelezettségei vannak, s az államoknak szabályozni kell a szennyező vállalatok tevékenységét, s ki kell vizsgálnia és szankcionálnia kell a jogsértő tevékenységeiket, amely különösképpen fontos a fosszilis energiával foglalkozó cégek vonatkozásában (246, 322, 345. bekezdések).
  • az emberi jogoknak extra-territoriális hatálya van, s amelynek megfelelően az államok kötelesek lehetnek a kártérítésre a jelentős szennyezésből fakadó, határon átnyúló károkozás áldozatává vált emberek és államok vonatkozásában is (551. bekezdés).
  • a menekült státusz megállapítható klímaváltozás miatti kényszerű lakóhely elhagyás esetén, s az államoknak létre kell hozni azokat a nemzeti jogszabályi kereteket, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak az államokon belüli vagy határ átlépéssel járó kényszerű lakóhely elhagyás esetén (433. bekezdés).
  • az államoknak biztosítani kell a hatékony jóvátételt (ideértve a pénzügyit is) a klímaváltozás okozta károk esetén.

A klíma kérdésekben egyébként is bátrabb és haladóbbnak mondható IACHR erőteljesebben fogalmazta meg az álláspontját, különösen, hogy a ius cogens körében értelmezte a környezetnek okozott jelentős és visszafordíthatatlan károkozás tilalmát, kijelölte a határokon átnyúló állami felelősséget és az államok szabályozási és szankcionálási kötelezettségét a szennyező cégekkel szemben, hogy elismerte az egészséges klímához való emberi jogot és azt, hogy a jövő generációk védelme érdekében tevékeny és hatékony munkát vár el az államoktól a sérülékenyebb államokra és csoportokra való kiemelt tekintettel. Kérdés, hogy az egyik legmeghatározóbb regionális emberi jogi fórum, az Emberi Jogok Európai Bíróságának meglehetősen óvatosan fogalmazó és negatív kimenetelű klímaügye, mint a fiatalok által benyújtott Duarte Agostinho, de a sikeres Klimaseniorinnen-ügyeihez képest a Nemzetközi Bíróság véleménye tud-e az amerikai bírósághoz hasonlóan progresszív lenni.

__________________________________________________________

Jelen blogposzt a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

__________________________________________________________

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, és nem értelmezhető a TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

alapjogok európai bíróság európai bizottság tagállami mozgástér ttip diszkrimináció európai központi bank fogyasztóvédelem tisztességtelen szerződési feltétel jogállamiság belső piac alkotmánybíróság európai parlament előzetes döntéshozatali eljárás gazdasági és monetáris unió demokrácia kúria állami támogatás jogegységi határozat versenyjog uniós értékek eu alapjogi charta szociális jog irányelvek átültetése euró kásler-ítélet eusz 7. cikke arányosság elve választás nemzeti érdek oroszország közös kereskedelempolitika european convention of human rights brexit fizetésképtelenségi rendelet nemzeti bíróságok ultra vires aktus német alkotmánybíróság kötelezettségszegési eljárás európai parlamenti választások európai bizottság elnöke adatvédelem wto bankunió magyarország energiapolitika devizakölcsön fogyatékosok jogai btk alkotmányjog fővárosi közgyűlés közös kül- és biztonságpolitika strasbourgi bíróság szankció ukrán válság migráció szolidaritás egységes piac russia ukraine crisis compliance fundamental rights eu sanctions bevándorlás európai integráció környezetvédelem fenntartható fejlődés menekültkérdés ceta polgári kezdeményezés trump nafta tpp ecthr prison conditions surrogacy human trafficking human rights közigazgatás panpsychism personhood syngamy environment civil törvény irányelvek legitimáció kikényszerítés szociális deficit letelepedés szabadsága kiskereskedelmi különadó központi bankok európai rendszere hatáskör-átruházás elsőbbség elve adatmegőrzési irányelv közerkölcs európai unió alapjogi ügynoksége magyar helsinki bizottság vesztegetés hálapénz vallásszabadság első alkotmánykiegészítés obamacare születésszabályozás hobby lobby büntetőjog jogos védelem áldozatvédelem külkapcsolatok hatáskörmegosztás tényleges életfogytiglan új btk. szabadságvesztés lojális együttműködés végrehajtás gazdasági szankciók állampolgárság nemzetközi magánjog családi jog öröklési jog uniós polgárság alapjogi charta személyek szabad mozgása európai jog európai emberi jogi egyezmény uniós jog sérthetetlensége uniós jog autonómiája infrastruktúrához való hozzáférés versenyképesség adózás gmo-szabályozás gmo-mentesség european neighbourhood policy ukraine uk report európai szomszédságpolitika brit jelentés excessive deficit exclusionarism protectionism national courts consumer protection single market retaliation hungary european court of justice autonomy of eu legal order inviolability of eu legal order european values article 7 teu rule of law democracy reklámadó verseny szabadsága halálbüntetés schuman-nyilatkozat alapító atyák juncker bizottság energiahatékonysági irányelv energiaunió eurasian economic union dcfta european central bank german constitutional court omt görögország pénzügyi válság államcsőd likviditás menekült fal dublin iii 1951-es genfi egyezmény strasbourgi esetjog európai bíróság elnöke lenaerts hatékony jogvédelem franciaország németország értékközösség érdekközösség ügynökprobléma közbeszerzés környezetvédelmi politika áruk szabad áramlása egészségvédelem ártatlanság vélelme törökország történelmi konfliktusok uniós válságkezelés európai tanács válság szíria lengyel alkotmánybíróság jogállamiság normakontroll eljárási alkotmányosság beruházásvédelem szabályozáshoz való jog jog és irodalom erdély konferencia law in literature law as literature lengyel alkotmánybíróság lengyelország jogállamiság-védelmi mechanizmus eu klímapolitika kvótakereskedelem kiotói jegyzőkönyv adójog európai politikai pártok; pártfinanszírozás európai politikai közösség politikai pártok kohéziós politika régió székelyföld mulhaupt ingatlanadó-követelés nyilvános meghallgatás kommunikáció datafication internet platformtársadalom adókövetelés fizetésképtelenségi eljárás sokszínű európa kisebbségek sokféleség fizetésképtelenség; jogharmonizáció; csődjog; többségi demokrácia; olaszország népszavazás common commercial policy egyenlő bánásmód emberi méltóság ebh szülő nők helyzete peschka jogelmélet parlament véleménynyilvánítás szabadsága média országgyűlés sajtószabadság muršić european court of human rights dajkaterhesség egyesült királyság közigazgatási perrendtartás általános közigazgatási rendtartás egyesülési jog velencei bizottság civil felsőoktatás lex ceu közjogtudomány zaklatás szegregáció

Archívum